A napjainkban e világot egyre jobban átható és átjáró erőforrások közül legnagyobb szerepet, a létfenntartáshoz szükséges elemek és nyersanyagok mellett, kétség kívül az információ áramlása tölti be, melynek fő csatornája a hosszú évtizedek alatt megszokottak táborában az internet egyre magasabb szerepet kap. Nem is kétség, az otthon melegében, képernyőnk előtt elénk tárulkozó világ lehetőségek végtelen tárháza, ami javában gyorsította fajunk fejlődését és meglehetősen hozzájárult életünk megkönnyítéséhez. A világháló terjeszkedése kezdetekben a kiváltságosokat érintette, mely az idő múlása során, hajszálgyökereivel a legalsóbb tápanyagforrásokat is elérte, így lehetővé téve azt, hogy az általunk értelmezett web hozzáférést biztosít akár már a sivatag posványában Kalasnyikovot szorongató, demagóg csőcselék, illetve minden fejlődést hátráltató, konzervatív és agymosott individuum részére, akik repertoárjukból a gondolkodást kihagyják az online folytatott tevékenységük során. Összefoglalva talán le lehetne zárni ennyivel a témát, viszont annál többet ér, és érdemes belemerülni, bányászni ebben a mocsokban. Szóval, mik is azok a tényezők, amik retek hellyé tették az internetet?

Nehéz ilyen esetekben rangsort állítani, főleg az első 3 tekintetében, mert irányíthatatlanná vált sóderszállító IFA lendületével tarolják be magukat az élmezőnybe, tulajdonképpen egyenlő mértékben járulva hozzá a mai netes hangulat kialakulásához.

Média

Azért nyerte meg az első helyet, mert az őt követő két versenyző szócsöve is egyben (ha a közösségi oldalakat most nem ide soroljuk). Amint a fogyasztói szokások az addig elterjedt TV-ről, rádióról és újságról szépen áttértek az internetre, az azokon terjesztett manipulálás is szép lassan követte. Ma már természetesnek vesszük, hogy melyik média „fideszös”, „libsi”, „náci” vagy „kommunista”. A híroldalak objektív tájékoztatását átvette a politikai motiváció, burkolt reklámok, egyéb öncélúan véleményformáló cikkek, hazug álcikkek, amik az átlagos fogyasztókból, de főleg az (intelligencia tekintetében) átlag alattiakat megcélozva árucikkeket gyárt, amik aztán táborokba gyúrva szolgálnak eszközként az egyéni célok eléréséhez, illetve vásárlókként termékek eladásához. Ebből értetődően már nagyon nehéz olyan forrásokat találni, ahol ne lenne egy valamennyire is értelmes ember számára feltűnő a cikkek manipulatív mivolta. Sajnos, a jelenlegi magyar tv csatornákhoz hasonlóan, már annyira lecsúsztatták a mércét sok esetben, megcélozva a segghülyéket, hogy egy ártalmatlan google kereséssel megcáfolható az egész cikk. De ezen nem kell csodálkozni, hisz mindenki találkozott már bőven ismerős által megosztott hírrel, amin a gyömbéres lóhúgy is rák elleni csodaszer, vagy épp a migránsok áldoztak árja magyar csecsemőket a Tisza árterében.

Politika

Szerintem ezt a témát senkinek sem kell bemutatnom, illetve azt sem, hogy miként furakodik be hétköznapi életünkbe, fontos azonban leszögezni, hogy a politika minden internetes szenny egyik legfontosabb gyújtózsinórja. Ez egy olyan dolog, amiről mindenki szabadon, saját meggyőződése szerint vélekedhet, alkothatja meg saját világnézetét. A probléma viszont ott kezdődik, hogy a rendszer teljesen berendezkedett arra az irányvonalra, hogy egyszerűbb lett a problémák saját nézet szerinti megoldása helyett a másik fél leghitványabb módszerekkel való mocskolása, lejáratása, a hétköznapi gyűlöletkeltés (mondjuk azt már a 30-as években is felfedezték). Képes a legártalmatlanabb témákba is rákos sejtként beleennie magát, ideológiákkal tömve, ellehetetlenítve bármilyen diskurzust, így lehetővé téve akár egy alapvetően jó hír lesüllyesztését mezei pocskondiázássá.

Marketing

Ha magától a közműszolgáltatótól eltekintünk, akkor az internet alapvetően ingyen van. Természetesen az igényesebbeknek lehetőség nyílik bizonyos területeken fizetett, így minőségileg jobb szolgáltatások igénybevételére, de szerintem anyagilag senki sem egy pornóguru Gattyán Gyuri, hogy minden online igényét így aknázza ki. Ennek ára van, mégpedig az, hogy a reklámok egyre pofátlanabbul tolakodnak be személyes életünkbe. Mindenkinél más a küszöb, egy pár banner vagy videó előtti pár másodperces reklámbejátszás még mindenkinek belefér, akiknek ezek sem, szerencsére letölthetőek olyan alkalmazások, amik többnyire ezeket hatásosan megszűrik, viszont hozzájárultak ahhoz is, hogy ezek a reklámok egyre agresszívabbak lettek. Manapság ott tartunk, hogy szűrőprogram mellett is pingpongozok a kurzorommal a felugró popup reklámok „X”-ein, amik sokszor még egy popup reklámot dobnak, mintegy láncreakciót beindítva, sikeresen kergetve engem a garantált epilepsziás rohamba. Arról meg nem is beszélek, hogy egy fél óránál hosszabb Youtube videót 15-ször szakítanak meg szociálisan szegény, vagy 12 év alatti személyeknek célzott „ingyenes” internetes játékot bemutató reklámokkal. Ez addig fajult, hogy a lassan teljhatalmat élvező Facebook tervbe vette reklámfelületek megjelenítését a messenger privát(!) beszélgetéseinek ablakában. Aki szeretne még egy jót szórakozni a témában, a South Park készítői ezt remekül feldolgozták.

Közösségi oldalak

Ó igen, a mai internetezés Alfája és Omegája, ami tényleg a leghatékonyabban ülepíti le az internet szemetét, sőt az eddig felsorolt tényezők többsége ezen a felületen mutatkozik meg a mindennapi felhasználó elé. Maga a közösségi oldalakon történő általános viselkedés megér egy külön misét, egyelőre csak annyit róla, hogy meglehetősen reprezentatív tükörképet nyújt az interneten történő általános gennyáradatról. Ez az a hely, ahol sem a szűrőprogramokkal, sem a Facebook (egyelőre még elég sok lehetőséget biztosító) egyéni beállításaival sem tudjuk megakadályozni a reklámok, feltűnési viszketegségben szenvedő, életmód tanácsadó, lájkvadászatban utazó személyek, netcelebek betolakodását üzenőfalunkra, amit csak ismerős körünk gyökeres megritkításával tudunk ellentételezni, azonban felmerül a kérdés, hogy így van-e értelme közösségi oldalon lenni. Olykor felcsillan a szemem, amikor egy-egy fizetős Facebook lehetőség kínálkozik, de gyorsan le is hervad a vigyor az arcomról, amikor meglátom a hír alatt húzódó tutihirek.deltaportal.igaz.hu domaint.

Kommentezők

A legelején olvasható hajszálgyökerek utolsó kis foszlányaiból is képesek feltörni, és képesek biztosítani a valami értelemmel rendelkező felhasználókat, hogy elég nagy baj van. Egyik kedvencem a szegény megboldogult George Carlin mondotta egykor, „Képzeld el, mennyire buta az átlagember, és gondolj bele, hogy 50 százalékuk még annál is butább”. Lássuk be, igaza van. A szövegértést, fogalmazást és helyesírást teljesen nélkülözve árasztják el hozzászólásaikkal az internetet, a rutinosabbak már álprofillal. Képesek bármely ártalmatlan online közösséget, oldalt, bejegyzést tönkretenni, elárasztani agymosott, egy saját önálló gondolatot nem tartalmazó demagóg fröcsögésükkel, aminek sokszor többszöri újraolvasás és odaképzelt írásjelek alkalmazásával sikerül értelmet adni. Előnyükre szolgál, hogy elég könnyen leszerelhetők, sőt néha kifejezetten szórakoztató őket bosszantani. Eredményességünket igazolja, ha az érintett a helyesírásunkban, profilunkban illetve személyünk és/vagy egyenes ági hozzátartozónk nem szalonképes emlegetésében talál fogást. Örvendezésre adhat okot egyébként, hogy a legtöbb oldal egyre szigorúbb moderálással szorgalmazza a hajszálgyökerekből érkező bölcsességek csírájában történő elfojtását. Mi sem szemlélteti jobban a kommentekben uralkodó mélyrepülést, mint egy minap olvasott hozzászólás, ami mosolyra bírt (azért hozzá kell tenni, hogy az arra történt reakció igazol is).

 (Kiegészítés, 2017.02.08.: Több visszajelzés alapján le kívánom szögezni, hogy József fent olvasható hozzászólása, minden politikai állásfoglalást mellőzve, zseniálisan foglalja össze a hozzászólásokban uralkodó állapotokat, a hozzá fűzött reakció pedig a fentebb részletezett színvonalat. A Szerk.)

Persze sokakat nem érint olyan mélyen e téma, sőt irigylem is őket, hogy bírnak ennyire közömbösek lenni, mindenesetre nekem és velem vélekedő sorstársaimnak meg kell ezt tanulni, ha elvész egy valaha is normálisan működő internetbe vetett hit reménye.

Végezetül, ha saját Oravecznóralakatosleventés elcseszett idézettel kellene összefoglalnom a fenti bölcsességet, az valahogy így hangzana:

„Az internet olyan, mint egy társasjáték. Jó móka, de elég egyetlen suttyó fasz, aki képes elcseszni az egészet.”